Nagyon úgy tűnik, hogy Amerikában eltörlik a netsemlegességet kimondó szabályozást. Miként érinthet ez minket? Egyáltalán mi az a netsemlegesség? Valami vagy megy valahova? És miért fontos az egyszeri magyar netezőnek? Sok a kérdés, de legalább ennyi a túlságosan is leegyszerűsítő válasz és félreértés a témában. Igyekszünk mindenre érthetően válaszolni.
Mi történik most?
A netsemlegesség eltörlését javasolja az Egyesült Államok kommunikációs hatósága. Az amerikai NMHH-ként működő FCC élére ciklusa első napjaiban, januárban nevezte ki Donald Trump Ajit Pait. Ő most a következőt mondta:
A javaslatom alapján a szövetségi kormány felhagy az internet mikromenedzselésével. Ehelyett az FCC egyszerűen azt követeli meg az internetszolgáltatóktól, hogy átlátható legyen tevékenységük, úgy, hogy a fogyasztók a számukra legjobb szolgáltatást tudják megvenni, a vállalkozók és kisvállalatok pedig hozzájuthassanak az innovációhoz szükséges információkhoz.
Álljunk meg egy pillanatra! Egyáltalán mi az a netsemlegesség?
Elsőre távoli és unalmas fogalomnak tűnik, pedig nagyon nem az. A netsemlegesség elve kimondja, hogy az internetszolgáltatóknak pontosan ugyanolyan feltételek mellett kell biztosítaniuk bármilyen weboldal vagy szolgáltatás elérését. Nem preferálhatnak tehát bizonyos online szolgáltatásokat, nem tehetik meg például, hogy a YouTube-nak automatikusan nagyobb sávszélt adnak a hálózaton, míg a Vimeo nevű videomegosztónak kevesebbet. Még akkor sem, ha a YouTube mögött álló Google ezért fizetne.
Ez csak elméleti okoskodás, nem? Vagy tényleg van ilyen kivételezés?
Hogyne lenne, Magyarországon is, a mobilszolgáltatók közül például mindegyik alkalmaz ilyesmit. A legegyszerűbb példája ennek az, amikor bizonyos szolgáltatások elérése, például a facebookozás vagy a Waze navigációs alkalmazás adatforgalma nem számít bele a havi keretbe, nem fogyasztja azt.
De hát ez nagyon jó, imádom! Mi vele a baj?
Valóban vannak jó oldalai is, hiszen így jóval tovább kitart a havi mobilnetes keret. A probléma megértéséhez konkretizáljuk például úgy a helyzetet, hogy a mobilszolgáltató ilyen kedvezményt ad a Facebook és a Messenger használatára. Egy ilyen helyzetben aligha van olyan felhasználó, aki miután kifizeti a 3 gigányi mobilnetet tartalmazó számláját, viberezésre „pazarolná” azt el, miközben a Facebook hasonló szolgáltatását használva megmaradnak az értékes megabájtjai. Tömegesen tekintve komoly versenyelőnyhöz jut a Facebook, jóval többen térnek majd át a Messengerre más üzenetküldőkből, hiszen az „ingyen van”.
Megvan a megoldás: ingyen kell adják a facebookozást és a viberezést is is. Ja, meg a whatsappolást.
Akkor meg a Telegram kerül versenyhátrányba, a Signal és a sok másik jelenlegi üzenetküldő. De még ha a jelenleg elérhető összes népszerű üzenetküldőre is kiterjesztenék a kedvezményt, akkor is lenne egy komoly probléma: ez a rendszer szinte lehetetlenné tenné, hogy újabb Facebookok és Viberek nőhessenek fel rövid idő alatt a semmiből. Az új jövevények mindig versenyhátrányban lennének.
Jó, hát kit érdekelnek a chatprogramok?!
Ez csak egy kiragadott példa volt, hasonló versenyelőnyös problémák ugyanúgy előjöhetnek a videomegosztókkal, a navigációs alkalmazásokkal, lényegében bármilyen online szolgáltatással.
Már tudom a megoldást: úgyis egyre több korlátlan adatcsomag lesz, abban pedig úgysincs értelme adatforgalom-számlálásáról beszélni. Túl van tárgyalva.
Sajnos a korlátlan adatcsomagok nem oldják meg a helyzetet. Ha nincs netsemlegesség, akkor a netszolgáltatók szabadon preferálhatnak bizonyos weboldalakat és online szolgáltatásokat olyan módon is, hogy amelyik oldal tulajdonosai fizetnek a netszolgáltatónak, azok gyorsabban betöltődnek, a nem fizető oldalára látogatva viszont lassabb lehet az internetezés. Könnyű belátni, hogy ez talán még gyorsabban és erősebben tolja a víz alá a mindenkori új belépők fejét: nekik ugyanis az elején sem nagy felhasználói bázisuk sincs, sem pénzük arra, hogy kifizessék a gyors elérést – így aztán senki nem akarja majd használni az ő oldalukat/alkalmazásukat.
Így már érthető, ez tényleg baj. De ha ez ilyen egyértelmű, ki akarja eltörölni a netsemlegességet és miért?
2015 februárjában az akkor demokrata párti többségű amerikai kommunikációs bizottság elfogadta a netsemlegességet szavatolni hivatott szigorú szabályokat, amelyek megtiltják a szolgáltatóknak a priorizálást. A mostani, trumpista vezető, Ajit Pai azonban úgy gondolja, hogy a netsemlegesség eltántorítja az internetszolgáltatókat azoktól a beruházásoktól, amelyek révén jobb és gyorsabb hálózati elérést biztosítanak az ügyfeleknek.
A netsemlegesség politikáját általánosan támogatják a tartalomszolgáltatók és médiavállalatok, viszont szinte minden országra igaz, hogy vagy kimondva, vagy kimondatlanul, de a szigorú netsemlegességi szabályok ellen vannak maguk az internetszolgáltatók.
Na, jellemző! Már megint a gazdag multik!
A helyzet nem egyértelműen fekete vagy fehér, mert igenis meg lehet érteni a telekommunikációs szolgáltatókat is. Miközben a Skype, Viber, Facebook Messenger és egyéb szolgáltatások terjedése miatt a hanghívásokból és az SMS-ekből származó bevételeik alaposan megcsappantak (és folyamatosan csökkennek), a mérleg másik oldalán kisebb plusz bevételi forrást találunk: habár internetezésre egyre többen költenek, a netcsomagok drágításával a verseny miatt csak mérsékelten operálhatnak. Hogy nem drágul túlságosan a netezés, az a felhasználóknak csak előny, hosszabb távon viszont mindenkinek rossz lehet: ahogy ezt a tavalyi Mobile World Congress szakkiállításon a Magyar Telekom vezetői összefoglalták: az nem fenntartható üzleti modell, hogy „százmilliárdokért hálózatot építünk, de ingyen adjuk a telefonálást”.
A gyakorlati példához visszatérve, bár néhány kivételezett szolgáltatás priorizálása nyilvánvalóan rosszat tenne az innovációnak, az új szolgáltatások elindításának és így hosszabb távon a felhasználóknak is, az is elég egyértelmű, hogy ha a hálózatokat építő netszolgáltatók végül nem juthatnak vállalati partnerségek által pénzhez, annak is a felhasználók isszák meg a levét. A hálózatok, így a teljes internetezés élményének minősége is romolhat, gyakoribbak lehetnek a leállások, a lassulások, mobilos fronton pedig nagyobbak lehetnek a lyukak a lefedettségben. És/vagy drágulhatnak az előfizetések – a hálózatok fenntartását és fejlesztését valamiből finanszírozni kell. Így aztán a netszolgáltatók érthető módon törekednek arra, hogy megegyezzenek az olyan óriásokkal, mint a YouTube vagy a Facebook, azok pedig fizessenek nekik szolgáltatásaik különleges kezeléséért.
Értem, szóval ezért mondják most az USA-ban azt, amit. Európában hogy állnak ehhez a kérdéshez?
Az Európai Parlament két éve, nagy többséggel szavazta meg azt a javaslatot, amelynek ellenzői már előtte azt mondták: túl sok kiskaput hagy meg a kivételezésre. A szabályozás alapján a netszolgáltatóknak lehetőségük van a „kétsebességes internet” bevezetésére: a különböző adatforgalom-típusok osztályozásával lassíthatják bizonyos weboldalak elérést vagy például korlátozhatják az ingyentelefonálást lehetővé tévő VoIP-szolgáltatások (Skype, Viber stb.) használatát.
És tényleg korlátozzák?
Az azóta eltelt időszak alapján egyelőre erősebbnek látszik a szolgáltatók közti piaci verseny annál, mint hogy ilyet tegyenek. Egyelőre inkább a kivételezés figyelhető meg, egyik szolgáltató sem meri meglépni az ingyentelefonálós alkalmazások korlátozását. Sőt, inkább úgy harcolnak ellene, hogy maguk is korlátlan telefonálós csomagokat kínálnak.
Hogyan tovább?
Az FCC-nek jelenleg három republikánus és két demokrata párti tagja van, ami a Reuters szerint szinte bizonyossá teszi, hogy odakint eltörlik a netsemlegesség elvét. Mivel az amerikai és az európai politikai irányvonal az utóbbi időben finoman szólva sem egységes, egyelőre kiszámíthatatlan, hogy milyen hatásai lesznek ideát az amerikai döntésnek.
Bármi is történik, a fenti válaszokból talán már ön is sejti, hogy a ragaszkodás a netsemlegességhez nagyságrendileg ugyanannyi negatív következménnyel járhat, mint a netsemlegesség eltörlése. Tehát ha az európai és magyar szabályozások kicsit sem változnak, az éppen annyira lehet később problémás, mintha változnának – bármilyen irányban. A helyzet már csak azért is érdekes, mert bár mindenki internetezik, azt nem tudni, kié valójában az internet. A szolgáltatóké? A kormányzatoké? A felhasználóké? A válasz egyáltalán nem egyértelmű.
Forrás: hvg.hu
