A dél-koreai gyártó új szupertévéje sok hangzatos rövidítéssel és technológiai fejlesztéssel kecsegtet, de vajon milyen a gyakorlatban, vagyis a nappaliban használva? Kipróbáltuk.
Míg néhány év(tized)e messze a televízió volt az egyik legnépszerűbb otthoni elektronikus készülékünk, addig az elmúlt időkben jelentősen átalakultak a tartalomfogyasztási szokásaink. Az egyetlen nagy képernyőről szépen lassan kezdtünk átszokni az eggyel kisebb, majd pedig még kisebb kijelzőkre, ráadásul az is sokat változott, hogy ezeken a képmegjelenítőkön milyen forrásból és milyen jellegű tartalmakat fogyasztunk. Eljutottunk arra a szintre, hogy egyes új lakásokba már nem feltétlenül kerül televízió, vagy ha kerül is, azon csak minimális mértékben nézünk hagyományos módon tévéadásokat. A gyártók próbálnak megfelelni a vásárlói igényeknek, és néha új vásárlói igények felébresztésével is kísérleteznek.
Közben repkednek a különböző hangzatos rövidítések, a hasznos-haszontalan új funkciók és szinte az egekbe nő a tévék mérete. Egy vadonatúj Samsung tévé segítségével most megnézzük, hogy 2017 vége felé közeledve körülbelül hol is tartunk.
Mekkora legyen és honnan kell nézni?
A tesztre érkezett tévé egy Samsung QE65Q7C, melynek típusjelzésében a 65-ös szám a colban mért képátlóra utal. Ez 165 centiméternek felel meg, és még a laikusok számára is egyértelmű, hogy ez bizony egy otthoni viszonylatban hatalmasnak mondható tévé. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon kell-e ekkora képernyő a nappaliba, már ha egyáltalán elfér persze.
Az ekkora méretnek akkor van értelme, ha átlagos felbontású tartalmakat viszonylag messziről, vagy ha nagyfelbontású tartalmakat relatíve közelről fogyasztunk. Lényegében nincs akkora nappali, melynek egyik sarkából nézve kellemes képminőséget adna 65 colon az SD mozgókép. A 720p HD tartalmak leginkább 4 méterről élvezhetők, Full HD esetén körülbelül 2,5-3 méterről korrekt a képminőség.
Ha ennél is közelebbről nézzük a tévét, akkor már szükség van az Ultra HD felbontásra, amit – lévén aktuális csúcsmodell – természetesen tud is jelen tesztalanyunk. Több forrásból származó 4K tartalommal is próbálgattuk a készüléket, és a Full HD-nél négyszer nagyobb felbontás közelről nézve egészen kiváló vizuális élményt biztosít. Ha nincs helyünk, pénzünk vagy igényünk ekkora tévére, a Samsung 49 és 55 colos változatban is gyártja ezt az egyébként szupervékony kávás modellt.
Görbített világ
Sokáig domborúak voltak a jó öreg katódsugárcsöves tévék, aztán jöttek a sík felületű lapostévék, nemrégiben pedig elkezdték a másik irányba görbíteni a képernyőket. A Samsung a 4,2 méteres sugárra esküszik, vagyis ennek a tévének az íve egy ekkora sugarú körre illeszkedik. Más gyártók más íveket alkalmaznak, az LG például a 4,6-5 méteres rádiuszt favorizálja.
Bár az ívelt kivitel elvileg javít a tévési élményen, megoszlanak a szerkesztőségben a tapasztalataink arról, hogy a görbe kialakításnak mennyi gyakorlati előnye van. Jelen teszt szerzője szerint vásárláskor nyugodtan maradhatunk a konzervatívabb sík modelleknél – tesztalanyunkból is létezik síkképernyős verzió –, de olyan is van, aki állítja, hogy érez némi különbséget egy ívelt modell elé ülve. Az viszont egyhangú ítélet, hogy az ívelt formát nagyon gyorsan meg lehet szokni, és ezután már fel sem tűnik, hogy nem sík képernyőt nézünk – utána pedig már a síkképernyősök tűnnek kicsit furcsának.
Ezeket a tévéket tipikusan középről jó nézni, de persze az ideális ponttól enyhén balra vagy jobbra ülők sem szenvednek sok hátrányt. Ezzel kapcsolatban pozitívum, hogy a korábbi hasonló tévékhez képest a Samsungnak idén sikerült némileg csökkentenie a tükröződést.
QLED, HDR
A QE65Q7C típusjelzés első karaktere a QLED technológiára utal, ami még véletlenül sem keverendő össze a riválisok által favorizált OLED-del. Utóbbi esetében a tévében nincs semmilyen háttérvilágítás, és csak azok a képpontok világítanak, melyeknek tényleges világítaniuk kell. Ezzel szemben a QLED egy olyan LCD, vagyis folyadékkristályos panel, melynek nevében a LED csupán a háttérvilágítás mivoltára utal.
A tesztkészülék konkrétan oldalsó megvilágítású, vagyis a szélein elhelyezett apró LED-ek fénye terül szét az egész felület hátsó részén, és ezt a lokálisan, területenként kontrollálható fényt adott esetben átengedik vagy blokkolják a folyadékkristályok. Magyarul elbukjuk az OLED-féle pixelenkénti vezérlést, ami miatt előfordulhat, hogy nemcsak a sötét háttéren szereplő kisebb világos téma lesz világos, hanem annak elvileg teljesen sötét környéke is (sötét égbolton a hold, vagy a fehér felirat egy sötét témájú képkockán). Hiszen a háttérvilágítást nem lehet ennyire pontosan szabályozni.
De nem is ez a QLED erőssége, hanem a nagy fényerő, ami miatt a sötétítetlen szobában akár nappali fénynél is kiválóan látható a tévé képe. Természetesen adott az automatikus fényerőszabályozás, így nem kell attól tartani, hogy esti tévézéskor a retinánkba égnek a Barátok közt szereplőinek kontúrjai. Ezenkívül HDR, vagyis nagy dinamikatartományú tartalmak megjelenítésekor is brillírozik a QLED, amit különböző tesztvideókkal próbálgattunk. Ilyenkor a kép sötét részei is tartalmaznak apró részleteket, úgy, hogy a másik oldalon, a nagy fényerejű részeken sem bukunk el semmit.
LCD-hez képest egészen nagyok a betekintési szögek, viszont a kontraszt és a színszaturáció némileg csökken, ha oldalról nézzük a képet.
Okos, de mennyire?
Ma már szinte csak okostévéket lehet kapni a boltokban, így már nem is kérdés, hogy az új tévénk okos-e, hanem az, hogy mennyire. Ezt pedig a készülék operációs rendszere határozza meg, ami esetünkben a Samsung által fejlesztett Tizen 3.0.
Az első és talán legfontosabb tényező, hogy a készülék villámgyors, legyen szó egy egyszerű bekapcsolásról, a menüben történő közlekedésről, vagy éppen az USB-re történő adásrögzítésről. Elég egy gombnyomás, és a tévé késlekedés nélkül cselekszik. A főmenü az LG-féle webOS-hez hasonlóan egyszerű felépítésű, nem kell órákat a kezelési leírás olvasgatásával foglalkozni.
A felhasználói felület bal alsó sarkában érhető el a beállításokat tartalmazó menü, a bemeneti források, a keresés funkció és az alkalmazások. Ettől jobbra sorakoznak az általunk legtöbbet nézett csatornák és a legtöbbet használt appok, így például a YouTube és a Netflix. Ezenkívül a Spotify, a Deezer és a Google Play Filmek is gyorsan elérhető, a tévénk biztonságáról pedig a McAfee Security for TV gondoskodik. Kipróbáltuk, utóbbi szoftver néhány másodperc alatt leellenőrzi, hogy nincs-e valamilyen digitális kártevő a tévénken. 2017-ben tehát már itt tartunk: érdemes vírusvédelmi programot tenni a tévére is.
A Samsung böngészője egy enyhén lassabb számítógép sebességével jeleníti meg a weboldalakat. A hvg.hu például hibátlanul, egyszerűen szkrollozható/kattintható formában jelent meg a hatalmas képernyőn. Egy Xbox játékkonzol képét is kitettük a 65 colos felületre, és hát az eredmény több mint meggyőző volt. Itt jegyzendő meg, hogy akár magán a tévén is futtathatók játékok, így például a telefonokról megszeretett nagy klasszikushoz hasonló Snake.
Hol az ész?
Maga a képernyő semmilyen intelligenciát nem tartalmaz: a négymagos processzor és a 4 GB flashmemória a tévéhez egy cérnavékony kábellel csatlakoztatott dobozban található. Ennek hátoldalán található az összes csatlakozó aljzat, így például négy HDMI-, három USB- és egy LAN-port, valamint egy optikai kimenet. Áramot a tévének és a boxnak külön-külön kell biztosítani.
Természetesen az ac szabványú wifi sem hiányozhat a fedélzetről, ezenkívül pedig földi sugárzású, kábeles és műholdas tévéadások vételére is képes a készülék, akár előfizetői kártyás azonosítás mellett is. Beüzemeléskor a csatornák szkennelése gyorsan megtörténik, és a PIP (kép a képben) funkció révén egyszerre akár két adás képes is nézhető.
Hang oda és vissza
Az elegáns távirányító meglepően kicsi és csak néhány gomb található rajta, ennek ellenére a főbb funkciók viszonylag gyorsan elérhetők vele.
A távvezérlőben egy apró mikrofon is található, így akár hangparancsokkal is vezérelhető a tévé, és egy kimondott szóval bármikor elvégezhetünk egy gyors internetes keresést. Angol szavak esetén igen jó hatékonyságot kapunk, magyarul viszont 1-2 évig még biztosan nem értenek majd az ilyen okostévék.
Mi egy 5.1-es házimozival teszteltük a DTS-támogatóst is biztosító tévét, mely az összes általunk kipróbált tartalom hangsávját hibátlanul megszólaltatta, és USB-n keresztül még a több TB-os merevlemezek kezelésével sem volt gond.
Konklúzió
|
+: szemrevaló dizájn, kiváló képminőség, nagy fényerő, gyors működés, könnyű kezelhetőség, rengeteg bemeneti forrás. –: oldalról nézve enyhén fakul a kép, a háttérvilágítás hátrányait tetten lehet érni, magas ár. |
Jól látszik, hogy a dél-koreai gyártó apait-anyait beleadott ennek a tévének a fejlesztésébe, a képminőség remek, a sebességgel és a kezelhetőséggel nincsenek problémák, és legyen szó bármilyen forrásról, a készülék lényegében bármilyen tartalmat simán kezel. Azt érdemes fejben tartani, hogy bár hasonlóan hangoznak, a QLED nem OLED – mindkettőnek vannak előnyei és gyengeségei is. Az ívelt kivitel szerintünk nem ér meg extra kiadást, de szerencsére sík változatban (Q7F) is készül ez a modell, és a kisebb képátlójú példányokért nem kell 900 ezer forintot fizetni. Jelen tesztalanyunk ugyanis pontosan ennyibe kerül.
Forrás: hvg.hu
